Színpadunk

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében. írta William Shakespeare

Valóban a saját életünkben a saját színdarabunkat mi játsszuk el. Mi vagyunk benne a főszereplők. A saját színdarabunkat a saját színpadunkon mi alakítjuk, hisz mi vagyunk a rendezők is. Gondold végig. Minden rajtad múlik. Azok a szereplő-társak, akik körbe vesznek, mind mellékszereplők a Te színpadodon. Te hívod oda őket, Te küldöd el őket és Te válogatsz. Amikor már nincs szerepe a Te színdarabodban, tovább kell lépjen. Gondold át ezt is. Amennyiben az életedben negatív szereplők, negatív események, negatív következmények vannak, jogod van hozzá, hogy szereplőket válts. Te színdarabodban akkor lesz siker, ha a nézők örülnek és boldogok. Nemcsak ők, hisz magadnak csinálod. Persze egy kicsit ez rossz hasonlat, mert nem másnak, hanem magadnak alakítod az egészet. Megteheted, hogy olyan szereplőket válogatsz be a saját darabodba, akik pozitívak, előrevisznek, fejlődnek és akarnak is fejlődni. Nagyon itt van az ideje. Biztos, hogy lesz a darabnak olyan időszaka, amikor egyedül maradsz, amikor szinte senki nem vesz körül. Nem értenek meg, mert másra törekszel, mint amit az átlag ismer és jónak tart. Ne csüggedj, a Te fejlődésedet nem befolyásolja senki, persze csak akkor, ha Te is így akarod.

El fog jönni az az idő, amikor már a körülményeket és önmagadat is kívülről látod. Ez a legoptimálisabb állapot, hisz tudatos vagy és nem vagy “ön-szubjektív”. El fog jönni az az idő is, amikor már úgy gondolod és tudod is, hogy a belső Énedet megtaláltad, s rájöttél, náladnál jobban senki sem tudja irányítani a sorsodat, vagyis önmagadat. Hosszú út vezet idáig, de elérhető. Az igazi függetlenségedet, akkor találod meg, amikor nem a külső körülmények irányítanak téged, nem is az emóciók, hanem Te tudod irányítani a téged körülvevő vagy a veled kapcsolatban kialakuló körülményeket. Ez az igazi vágyott állapot. Egy kedves ismerősömtől vettem kölcsön azt a jópofa mondást: kitettem a bal vállamra az egómat. Hisz az egó nem ellenség, hanem meg nem ismert és fel nem tárt tapasztalatok összessége. Nem kell Őt bántani, teszi a dolgát, hisz van neki. Viszont baráttá, segítővé kell Őt tenni, még annak ellenére is, hogy nem igazán akarja. Mivel nem tudod kikerülni, hiszen a fizikai testeddel az agyadat megkaptad, van benne agyalapi mirigy, tobozmirigy és a többiek. Az egónak az Énnek köze van hozzájuk és még más agyi területekhez is. Most nem térek ki az Egó és az Elme kérdésére, az legyen egy másik írásom része. Szóval maradjunk annál, hogy tegyük barátunkká az Egót, aki segíti a magasabb energiaszinten való tartózkodásunkat.

Sokféle technika van erre. Egyik sem üdvösebb a másiknál. A lényeg az, hogy jussunk el oda, ahonnan érkeztünk és érjük el azt a vágyott állapotot, ahová el szeretnék jutni.

Tudok segíteni.

Gulyás Zsuzsanna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük