Félünk-e az érzelmektől?

Félünk-e az érzelmeinket kimutatni? Félünk-e attól, hogy feltárjuk, mi van bennünk? Félünk beszélni róluk? Egyáltalán bevalljuk magunknak, hogy milyen érzelmeink vannak? Vagy még mi magunk elől is elrejtjük ezeket? Esetleg hazudunk önmagunknak ezzel kapcsolatban?

Hát persze, hogy félünk!!!! Mitől félünk? Attól, hogy átvernek bennünket. Attól, hogy megbántanak. Attól, hogy visszaélnek az érzelmeinkkel. Attól, hogy megaláznak bennünket. Még sorolhatnám………

Félünk. A legrosszabb, amit tehetünk. Mégis így érzünk. Az érzelmek tudományos magyarázatánál már utaltam az ún. sablonokban gondolkodunk témára. Igen, így érzünk, mert ezt tanultuk meg. A primer (közvetlen családi) és a secunder (óvodai, iskolai) környezeti hatásainkból megtanultunk, hogyan reagáljunk egy bennünket ért érzelmi behatásra. Megtanultuk, lemásoltuk. Ha sikeres volt, működött, bejött nekünk, akkor ezt sablonként eltároltuk az emlékezetünkben és a következő ilyen behatásra ugyanúgy válaszolunk.

Persze, ez nem elegendő még. Vannak nyilván empirikus tapasztalataink is erre. Amikor megtapasztaltuk, hogyan bánnak velünk. Úgy gondoljuk, hogy a következő is pontosan ugyanolyan lesz.

Megismétlem. Érzelmi behatás történik velünk. Érzékeljük. Azután gondolatok jönnek velük kapcsolatban, nyilván a jól bevált sablonokból. S ez alapján ítélkezünk, véleményezünk, értékelünk. Érezhető tehát, hogy többszörösen is hiba csúszhat a folyamatba. A végeredmény, a megoldás mindig az azt megelőző lépésből alakul ki. Amennyiben az hibás, a végeredményünk rossz. De ezt még számtalan más hatás is befolyásolja.

Vannak egyébként olyan emberek, akik egyáltalán nem érzékelnek, nincs érzelmük. Alexitymiásoknak hívják őket. Nem lehet könnyű így élni. Egy olyan világban, ahol minden másodpercünket áthat valamilyen érzelem.

A legrosszabb tehát, amit tehetünk, hogy félünk. A legalacsonyabb rezgést produkáljuk ilyenkor. A félelmet az egész testünkben érezzük, a lábujjainktól a fejünk búbjáig. Ki tud ilyenkor ésszerűen gondolkodni? Senki.  Így ebben az állapotban senki.

Mi következik tehát ebből? Meg kellene tanulni nem félni. Ezért is fontos az érzelmek kiművelése…………………

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük