Egy videó, amely megmozgatta a gondolataimat és érzelmeimet!

Bruce H. Lipton: Mi okozza a betegségeket? videóját néztem. Íme a videó szövege és a saját gondolataim:

Az elmének az a feladata, hogy összekapcsolja azt, amit hiszünk és a valóságot, amit tapasztalunk.

Felmerül a kérdés, hogy amiben élünk, az valóság vagy illúzió?

Szóval, ha abban hiszel, hogy veszély áll fenn, a veszély vérbe jutó jelzései védelmi reakcióra készíti fel a sejteket. A baj az hogy: lehet a veszély nem is valós, vagyis nincs veszély. A sejtjeink viszont nem tudják, hogy a veszély fennáll-e vagy sem, mert a sejtek csak vegyi anyagokra reagálnak.  Ők nem látják a valós környezetet, amelyben Te vagy.

Megjegyzem: egy kliensemnél pontosan ez az erős gondolati aktivitás okozta, hogy elhagyta a munkahelyét. Erről később írok, hogy ne szakítsam meg a gondolatmenetet.

Ha tehát hirtelen úgy hisszük, hogy stressz alatt vagyunk, testünkben stressz jelenik meg. Akkor is így lesz ez, ha a környezet, amiben élünk nem igazán támasztja ezt alá.

Olyan mintha saját magunkon belül, a saját világunkban más életet élnénk meg. A környezetben lévő történések nem támasztják alá, hogy stressz van. Sőt, lehet, hogy soha nem tapasztalt nyugalom vesz körül bennünket, mégis MI ezt a stresszt éljük meg valóságként.

Hirtelen kezdjük végre felismerni, hogy a gondolataink akár valósak (tehát a környezet okozza), akár nem (belülről, tőlünk ered) ténylegesen megváltoztatják a biológiánkat. Ez az elképzelés, hogy a gondolataink irányítják az életünket nem új keletű. 2500 évvel ezelőtt a buddhisták már azt mondták, hogy azzá válunk, amit hiszünk.

Most 2500 évvel később felfedeztük újra ezt. A kvantumfizika, mint új tudomány éppen ezt vizsgálja, de más megközelítésből. A kvantumfizika szerint a testünk a tudatunk holografikus vetülete, ami az önmagunkról alkotott hitek összegeként jön létre. Tehát, ha megváltoztatjuk a hitet önmagunkról, akkor megváltozik a tudat és ennek következtében idővel, már számottevően befolyásolni fogja a valóságot a hitünk. 

Innen a videó már a betegségek szempontjából vizsgálja a gondolatokat. Engem innen más irányba vezetnek a gondolataim…

Újra leírom az utolsó előtti mondatomat: Tehát, ha megváltoztatjuk a hitet önmagunkról, akkor megváltozik a tudat és ennek következtében idővel, már számottevően befolyásolni fogja a valóságot a hitünk. Hogyan tudjuk megváltoztatni a hitet önmagunkról? Természetesen a gondolataink által. És a gondolatainkat mi az, ami vezérli? Az érzelmeink, érzéseink. Vagyis mit kell vezérelnünk, hogy a gondolataink megváltozzanak. Igen, az érzelmeinket. Miért? A gondolataink “kémiává” alakulnak és ez a vegyi anyag határozza meg, hogy mivé válunk, mint ahogy a fenti videó is kibontotta.

A hitrendszerünk, a gondolatformáink, a genetikai kódjaink, a karmikus lenyomataink, a viselkedésmintáink, a sematikus mintázataink, mind a gondolati mechanizmusunk része és ezek alkotják a megküzdési repertoárunkat. Ez a repertoár, azoknak a sablonoknak az összessége, amelyeket akkor használunk, amikor valamilyen konfliktus, probléma, kellemetlenség etc. ér bennünket. Vagyis, amikor negatív érzések, érzelmek érnek bennünket. Ismét az érzések, érzelmek. Vagyis az érzelmeink, érzéseink tudatosítása, kezelése, kiművelése lehetőséget ad arra, hogy a gondolatainkat mi irányítsuk.

Így befolyásolva az egészségünket, tudatosságunkat, rezgésünk és életerőnk szintjét. Gondold végig! Mindenre a gondolatok hatnak.

Leírom a kliensem esetét. A szituáció időszakában alkalmazottként dolgozott egy munkahelyen. Évekkel előtte voltak már pszichés problémái. Egy óriási stressz érintette őt a környezetéből. Súlyos baleset érte egy közeli hozzátartozóját. Az erős érzelmi hatás következtében ezt a stresszt kivetítette az élete minden területére, tehát a munkahelyi, karrier életterületére is. (Egyébként más életterületére is sikerült ezt behurcolnia.) A munkahelyén semmiféle negatív dolog nem érte sem akkor, sem korábban. Viszont azt hitte, hogy stressz alatt van, hiszen a baleset miatti stresszt oda is kivetítette. Ő kezdett el úgy viselkedni, mintha mindenki bántaná. Tehát negatív érzelmeket kezdett a környezetére irányítani. Így, nyilván, nagyon rövid időn belül sikerült mindenkivel összevesznie. Konfliktusokat, veszekedéseket gerjesztett, kiabált, óbégatott és megsértett másokat. Mi történt tehát? Az öntudatos méltatlankodás (korábban írtam erről a vesztes stratégiáknál) meghozta az általa várt eredményt. Úgy érezte, hogy fel kell mondania. Mindenki értetlenül állt a helyzet előtt, nem értették. Semmi probléma nem volt addig a kliensem körül. Az érzései, érzelmei, gondolatai egy teljesen rossz irányt mutattak neki. Nyilván, mind a mai napig a munkahely irányában gyűlölet van a szívében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük