A nyertes stratégiák helyett egy kis eszmefuttatás? A végére ott lesz az is!

Duális világban élünk – tudjuk – az ellentétpárok mindenben benne vannak. A jó nincs meg a rossz nélkül és fordítva. A fényt nem ismerhetjük meg a sötét nélkül. A kellemest nem tudjuk értékelni, addig míg nem ismerjük meg a kellemetlent. Ha ebben a tudatosság oldalára állnánk, tudnánk ugyanolyan erőfeszítésbe kerül a dolgokban a jót meglátni, mint a rosszat.

Mit szeretnék ezzel mondani? Azt, hogy sokkal jobb emberek lehetnénk már azzal, hogy mindig a jóra törekednénk. De nem kívülről! Tehát nem azt várva, hogy mások tegyenek nekem jót, mások értsenek meg engem, mások által legyek boldog, mások kedvesek legyenek hozzám, mások oldjanak meg helyettem mindent és én mondjuk addig szívesen várom a sült galambot hátratett kézzel. Szó sincs ilyesmiről! Ez az ELVÁRÁS sehová sem vezet! Ettől soha nem leszel boldog, jó ember és minden, amire egyébként az egész életedben vágysz.

Mi a teendő? Gyakorlatilag a válasz végtelenül egyszerű, magától értetődő. Mindig a legegyszerűbb dolgok vezetnek el a megoldáshoz, változáshoz. Miért kell mindent túlbonyolítani? A túlbonyolítás közben annyiszor, de annyiszor juthatsz vakvágányra. Amire a végére érsz, már semmi köze sincs a kiindulási pontodhoz, az eredeti problémához. Nyilván így a végeredmény sem hoz megfelelő megoldást. Nem ezt a megoldást kerested, nem erre vártál! De észre sem veszed, hogy mi nem jó ebben a helyzetben. Azért, mert akkorra már olyan mélyen elsüllyedtél az saját magad által generált negatív gondolatözönök útvesztőjében, hogy nincs is értelme kisimogatni.

Így működünk az előző posztban tárgyalt vesztes stratégiák használata közben. Igen, mikorra a végére érsz, óriási pusztítást hagysz magad után. Lelki sebeket okozol, megalázol olyan embereket, akik a legközelebb állnak hozzád. Valóban ezt akartad?

Óriási különbség van aközött, hogy megmondod valakinek, hogy “Nagyon dühös vagyok”, vagy azt mondod neki, hogy “Nagyon dühös vagyok, mert Te akkora hülye vagy, mint egy ház”. Ez az ÉN-HATÁR átlépése. Ismétlem óriási különbség van a tisztességes vita és a gorombaság, vagy az önkifejezésem és a szeretteim  (barátaim, emberi kapcsolataim) megszégyenítése között!

Az a baj, hogy a mi kultúránkban az öntudatos méltatlankodás elfogadott, támogatott, divatos, “mert lám-lám micsoda erőm van üzenetet” küldjük magunkról ilyenkor. Ezt hívjuk az önérvényesítés legnagyobb slágerének. “Ne tovább! Hatalmas dühöt érzek magamban, és ezt nem tűröm tovább!” Bármikor, bármilyen helyzetben, bármilyen pillanatban alkalmazzuk, bárkivel szemben. Használata éppolyan jó érzést kelt, mint az alkohol, vagy a drog és éppúgy tarol maga körül, mint az előző kettő. Ezért addiktív. Sajnos ugyanolyan súlyos következményekkel is jár, mivel mérgező akár egy párkapcsolatban, akár bármilyen más kapcsolatodban. Akár a közéletig is elmehetek, de nem célom.  Egy biztos, ezzel soha nem fogunk megoldást találni. Miért? Mert nem is keresünk. Hiszen közben túlságosan lefoglal minket a partnerünk megvetése.

Visszatérve a korábbi gondolatra és onnan folytatva, óriási pusztítást hagysz magad után: ítélkezel felette, megalázod, lelki terrort, lelki agressziót alkalmazol. Esetleg még tettlegességig is elfajul a dolog, mert nincs már más eszközöd a meggyőzéshez. Ahhoz, hogy mindig azt tegye, amit Te mondasz neki!

Erre nincs mentség! Azt sem tudjuk feloldozni, aki ezt teszi a másikkal, de azt a személyt sem, aki ezt eltűri. Mert az egészséges önbecsülés alapja annak a tiszteletteljes életnek, amelyhez mindenkinek joga van.  Mit jelent ez: elismered, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak vele. Joguk van kifejezni a vágyaikat, szükségleteiket, joguk van kilépni a veszélyes helyzetekből. De LÁSD MÁR azt is, hogy neked is jogod van mind ugyanehhez.

Álljanak itt akkor a NYERTES STRATÉGIÁK:

  • Panaszkodás helyett – kérés!
  • Szeretetteljes és megértő kommunikáció,
  • Nagylelkű, figyelmes reakció,
  • Egymás megerősítése,
  • Önmagunk és mások megbecsülése.

ADJUNK VÉGRE MAGUNKNAK, MÁSOKNAK, A VILÁGNAK!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük